Fénylánc Magyarországért

A legenda szerint a nándorfehérvári csata előtt a török hatalmas máglyát épített, hogy megrettentse a bekerített védőket. A maroknyi magyar védő válaszképpen sok apró mécsest gyújtott a vár fokán. Ez a háború még ma is tart, az újra fellángoló birodalmak tűzvésze még nem tudta legyőzni nemzetünket, mert mindig volt, aki mécseseket gyújtson! Te sem adhatod fel! Ne félj a nagy tűztől, hanem gyújts meg a te mécsesed!

A tatárjárás után egy szerzetes látomásában az erdő mélyén lapuló lángocskák elindultak egymás felé, végül hatalmas fénnyalábbá egyesültek. Boldog Özséb hitt a látomásban, összegyűjtötte a bujdosó remetéket, az összeadódó tudás és hit fellobbantotta az akkori világ legfényesebb fáklyáját: a magyar Pálos Rendet.

Most rajtad a sor! Országod romokban, családod rabszolgasorban, uraid hazaárulók, te pedig más életét éled. Nincs veszíteni valód. Gyújts tüzet kívül és belül, légy része a Fényláncnak, add hírül Istennek és embertársaidnak: te még élsz!

Őseink keze, amely Nándorfehérvárnál a mécseket tartotta rég elporladt. A csillagokból figyelnek most reménykedve. Rakjunk annyi tüzet a hegyek ormán, hogy a mécsek az égre rajzolhassák az emberi lét utolsó mentsvárát: a Kárpát-medencét!

Fénylánc Magyarországért

Karácsony a fény újjászületésének ideje bennünk és a természetben. Közös ünnepre hívunk benneteket. December 21.-én (hétfőn) 17 órakor a Szent Mihály-hegyen (Börzsöny) kigyullad egy máglya, amelynek fénye - ha te is akarod - messzire elvilágít majd az éjszakában...

A szomszédos hegycsúcsokon barátaink várják a fényt, hogy meggyújtsák saját tüzeiket. Az ő tüzeikre is választüzek gyúlnak szerteszét, a közös ima és a Fénylánc végigfolyik a hegyeken, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, hogy az esőcseppek végre indulhassanak a tenger felé…

Akikhez idén még nem ér el a Fénylánc, 18 órakor együtt gyújtsák meg tüzeiket. Ha bármi okból nem tudsz a Fényláncban részt venni, tégy egy égő gyertyát az ablakodba és mondj el ekkor egy imát értünk is.

Segíts, hogy minél több fény áradhasson elsötétült világunkba!

- Kutasd fel a környékeden azt a hegycsúcsot, azt a halmot, ahonnan a legtöbb szomszédos hegyorom látszik, amely megszólít téged, legyen ez a te Szenthelyed!

- Keresd meg az embereket környezetedben, akik hozzád hasonlóan szomjúhozzák a fényt, együtt gyújtsátok meg tüzeteket, legyenek ők a te Testvéreid!

- Találj rá a szomszédos hegyormokat őrző közösségekre, kapcsolódjatok össze, hisz együtt alkotjátok a Fénylánc lelkét, legyenek ők a te Nemzeted!

Szeresd Földanyánkat, becsüld társaidat, óvd az élő tájat, és ne hagyj szemetet magad után!

Este, ha kigyulladnak a csillagok az Égen és a Földön gondolj arra: nem vagy egyedül!

Ha kapcsolódni akarsz a Fénylánchoz, add tovább üzenetünket, és keress meg bennünket:

fenylanc.uw.hu, www.magtar.hu
levelező lista: fenylanc2009@googlegroups.com

Németh Gyula: 30/940-4520
Hamvas Gábor: 30/9008538

Sokan kérdezték, hogy a Fénylánc alkalmával milyen ünnepségnek, milyen szertartásnak van helye és ideje? Szívem szerint minden közösségre rábíznám, azzal a kikötéssel, hogy semmi olyan ne legyen, ami elválassza az embereket, ami sérti őket vallásukban, emberségükben.

Mi a következő módon képzeltük el a miénket: A szertartásnak közösségi (mindenki által énekelt vagy mondott részei) és egyéni, (a szertartás vezetője által elmondott) részei is lesznek, mint a templomban. Nagyon fontos hogy a résztvevők a tűz körül körben helyezkedjenek el, az se baj, ha megfogják egymás kezét a tűzgyújtáskor...

Mi a „Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok…” népdallal kezdjük még a tűzgyújtás előtt, mert sokan ismerik, és minden sora idevág. A tűz meggyújtása alatt a Miatyánkot imádkozzuk, hiszen az egész Fénylánc egy hatalmas, közös ima.

Megköszönjük az elmúlt évet: azt, hogy magyarnak születtünk, azt, hogy ebben a mesés tájban élhetünk, azt hogy a nehéz, emberpróbáló időben is sikerült egymásra találnunk… Ez a szertartás vezetőjének feladata.
A következő 3 perces imacsendben mindenki magába merülve fogalmazza meg, amit az Újesztendőre kér. Az imacsend végén együtt énekeljük el a „Feljött immár az a csillag, keljenek fel kik alusznak!” kezdetű népdalt.

Ezután azokra a kérésekre kerül sor, amit a közösség önmaga, a nemzet, és a világ számára kér. A szertartás vezetője itt nagyon észnél legyen, mert „Kérj és megadatik…”!

Közösen elénekeljük az „Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart!”-ot, mert ez is egy mindenki által vállalható közös kérés az Istenhez.

Egy kis asztalkán (oltár, Úrasztala) elhelyezett kenyérből vesz mindenki, a vörösbor körbe jár egy kehelyben (értse mindenki úgy, ahogy akarja).
Innentől kötetlen a szertartás, népdalok, beszélgetések minden belefér, ami összeköt.

6 órakor azok is meggyújtják a tüzeket, akikhez még idén nem ért el a Fénylánc, vagy aki még egyedül van. Ekkor mindenhol, az otthonokban és a Fénylánc minden pontján együtt elénekeljük a Himnuszt, és nemzeti imánk újra összeköti nemzetünket…

A további szertartás ismét kötetlen, sok helyen virrasztanak, megvárják a napfelkeltét, ahány ház, annyi szokás. Mi a szétszéledés előtt az „Erdő mellett estvéledtem” kezdetű népdallal búcsúzunk a tájtól és egymástól de csak azért, mert olyan népdalunk nincs, hogy „Jövőre veled ugyanitt…” :).

Mindenkit arra kérünk, hogy vigyen magával a többiek számára étel- és ital komatálat, meleg holmit, szükség esetén tüzelőt. Mindent hagyjon rendbe maga után, ne szemeteljen, és lehetőleg egy csapat másnap világosban ellenőrizze a szertartás helyszínét.

Áldott Adventet és mielőbbi feltámadást!

Géczy Gábor
Levelező lista: fenylanc2009@googlegroups.com